Zsoltárok 6

1 Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!

Gospode! nemoj me pokarati u jarosti svojoj, niti me u gnjevu svojem nakazati.

2 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;

Smiluj se na me, Gospode, jer sam iznemogao; iscijeli me, jer su kosti moje ustreptale,

3 és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?

I duša se moja vrlo uzdrhtala. A ti, Gospode, dokle æeš?

4 Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!

Obrati se, Gospode, izbavi dušu moju, pomozi mi radi milosti svoje.

5 Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)

Jer mrtvi ne spominju tebe; u grobu ko æe te slaviti? (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.

Iznemogoh uzdišuæi; svaku noæ kvasim odar svoj, suzama svojim natapam postelju svoju.

7 Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.

Usahnu od žalosti oko moje, postara se od množine neprijatelja mojih.

8 Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.

Idite od mene svi koji èinite bezakonje, jer Gospod èu plaè moj.

9 Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.

Èu Gospod molbu moju, Gospod molitvu moju primi.

10 Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!

Nek se postide i prepadnu svi neprijatelji moji, neka se povrate i postide odmah.