Zsoltárok 58

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?

Psalmus, in finem, ne corrumpas, David in tituli inscriptionem. Si vere utique iustitiam loquimini: recte iudicate filii hominum.

2 Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.

Etenim in corde iniquitates operamini: in terra iniustitias manus vestrae concinnant.

3 Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.

Alienati sunt peccatores a vulva, erraverunt ab utero: locuti sunt falsa.

4 Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,

Furor illis secundum similitudinem serpentis: sicut aspidis surdae, et obturantis aures suas,

5 hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.

Quae non exaudiet vocem incantantium: et venefici incantantis sapienter.

6 Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!

Deus conteret dentes eorum in ore ipsorum: molas leonum confringet Dominus.

7 Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –

Ad nihilum devenient tamquam aqua decurrens: intendit arcum suum donec infirmentur.

8 mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.

Sicut cera, quae fluit, auferentur: supercecidit ignis, et non viderunt solem.

9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.

Priusquam intelligerent spinae vestrae rhamnum: sicut viventes, sic in ira absorbet eos.

10 Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.

Laetabitur iustus cum viderit vindictam: manus suas lavabit in sanguine peccatoris.

11 Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.

Et dicet homo: Si utique est fructus iusto: utique est Deus iudicans eos in terra.