< Zsoltárok 51 >
1 a karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
Zborovođi. Psalam. Davidov. Kad je k Davidu došao prorok Natan poslije njegova grijeha Smiluj mi se, Bože, po milosrđu svome, po velikom smilovanju izbriši moje bezakonje!
2 Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
Operi me svega od moje krivice, od grijeha me mojeg očisti!
3 Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
Bezakonje svoje priznajem, grijeh je moj svagda preda mnom.
4 Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
Tebi, samom tebi ja sam zgriješio i učinio što je zlo pred tobom: pravedan ćeš biti kad progovoriš, bez prijekora kada presudiš.
5 Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
Evo, grešan sam već rođen, u grijehu me zače majka moja.
6 Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
Evo, ti ljubiš srce iskreno, u dubini duše učiš me mudrosti.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
Poškropi me izopom da se očistim, operi me, i bit ću bjelji od snijega!
8 Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
Objavi mi radost i veselje, nek' se obraduju kosti satrvene!
9 Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
Odvrati lice od grijeha mojih, izbriši svu moju krivicu!
10 Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
Čisto srce stvori mi, Bože, i duh postojan obnovi u meni!
11 Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
Ne odbaci me od lica svojega i svoga svetog duha ne uzmi od mene!
12 Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
Vrati mi radost svoga spasenja i učvrsti me duhom spremnim!
13 Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
Učit ću bezakonike tvojim stazama, i grešnici tebi će se obraćati.
14 Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
Oslobodi me od krvi prolivene, Bože, Bože spasitelju moj! Nek' mi jezik kliče pravednosti tvojoj!
15 Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
Otvori, Gospodine, usne moje, i usta će moja naviještati hvalu tvoju.
16 Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
Žrtve ti se ne mile, kad bih dao paljenicu, ti je ne bi primio.
17 Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
Žrtva Bogu duh je raskajan, srce raskajano, ponizno, Bože, nećeš prezreti.
18 Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
U svojoj dobroti milostiv budi Sionu i opet sagradi jeruzalemske zidine!
19 akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.
Tada će ti biti mile žrtve pravedne i tad će se prinosit' teoci na žrtveniku tvojemu.