Zsoltárok 49
1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
Koraha bērnu dziesma. Dziedātāju vadonim. Klausāties to, visi ļaudis, grieziet ausis šurp, visi pasaules iedzīvotāji,
2 ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Tā zemi kā augsti, bagāti kā nabagi kopā.
3 Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Manas mutes runa ir gudrība, un manas sirds domas ir prātīgas.
4 Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
Es griezīšu savu ausi pie viena sakāma vārda, un izteikšu savu mīklu uz koklēm.
5 Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
Kāpēc man bīties ļaunās dienās, kad manu vajātāju noziegums ap mani metās?
6 A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
Tie paļaujas uz savu padomu un greznojās ar savu lielo bagātību.
7 testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Savu brāli neviens nevar atpestīt nedz Dievam par to dot atpirkšanas maksu,
8 Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
(Jo visai dārga ir viņu dvēseles atpestīšana un no(tā) tam jāatstājas mūžīgi, )
9 hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
Ka tas dzīvotu mūžam un kapu neredzētu.
10 Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
Tiešām redzēs, ka gudri mirst, ka ģeķi un neprātīgi kopā iet bojā un savu mantu pamet citiem.
11 Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
Tās ir viņu sirdsdomas, ka viņu namiem būs stāvēt mūžīgi, viņu dzīvokļiem līdz radu radiem; tie nosauc valstis pēc saviem vārdiem.
12 De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Bet cilvēks greznībā nepastāv, viņš līdzinājās lopiem, ko nokauj.
13 Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Šis ir tas ceļš ģeķiem un tiem, kas viņiem iet pakaļ un kam viņu vārdi patīk. (Sela)
14 Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Tie taps noguldīti ellē kā avis, nāve tos ganīs; bet tie taisnie par tiem valdīs rītam austot, un viņu augumu aprīs elle, ka nebūs, kur palikt. (Sheol h7585)
15 Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
Bet Dievs atpestīs manu dvēseli no elles varas, jo Viņš mani pieņems. (Sela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
Nebēdājies par to, kad kāds top bagāts, kad viņa nama gods top liels.
17 mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
Jo viņš mirdams neko neņems līdz, viņa godība tam neies pakaļ.
18 Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
Jebšu viņš savu dvēseli svētī, kamēr viņš dzīvo, un tevi teic, ka tu sev labas dienas sagādājis.
19 odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Tomēr tu noiesi pie viņa tēvu radiem, kas gaismu neredz ne mūžam.
20 Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
Cilvēks, kas greznībā un nav prātīgs, tas līdzinājās lopiem, ko nokauj.
