Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Oh ploskajte [s] svojimi rokami, vsa ljudstva, vzklikajte Bogu z glasom zmagoslavja.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Kajti Gospod, najvišji, je strašen, on je veliki Kralj nad vso zemljo.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Ljudstva bo podjarmil pod nas in narode pod naša stopala.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Izbral nam bo našo dediščino, odličnost Jakoba, ki ga je ljubil. (Sela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Bog se je dvignil z vzklikom, Gospod z zvokom šofarja.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Prepevajte hvalnice Bogu, prepevajte hvalnice. Prepevajte hvalnice našemu Kralju, prepevajte hvalnice.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Kajti Bog je Kralj vse zemlje. Prepevajte hvalnice z razumevanjem.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Bog kraljuje nad pogani. Bog sedi na prestolu svoje svetosti.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Princi ljudstva so se zbrali skupaj, celó ljudstvo Abrahamovega Boga, kajti ščiti zemlje pripadajo Bogu, on je silno vzvišen.