Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Dem Musikmeister. Von den Korachiten, ein Maskil. Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt: Ein großes Werk hast du in ihren Tagen ausgeführt, in den Tagen der Vorzeit.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Mit deiner Hand vertriebst du Völker und pflanztest sie ein; du behandeltest Nationen übel, aber sie breitetest du aus.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen und nicht ihr Arm schaffte ihnen Sieg, sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, denn du hattest an ihnen Wohlgefallen.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Du bist ja mein König, o Gott: entbiete Hilfe für Jakob!
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Durch dich stoßen wir unsere Bedränger nieder und durch deinen Namen zertreten wir unsere Widersacher.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert schafft mir nicht Sieg.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Sondern du schaffst uns Sieg über unsere Bedränger und machst zu Schanden, die uns hassen.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Gottes rühmten wir uns allezeit und preisen immerdar deinen Namen. (Sela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Und doch hast du uns verworfen und ließest uns in Schmach fallen und ziehst nicht mehr aus mit unseren Heeren.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Du lässest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und die uns hassen, haben sich Beute gemacht.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Du gabst uns hin wie Schafe zum Verzehren und zerstreutest uns unter die Heiden.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Du verkauftest dein Volk um ein Spottgeld und gewannst nichts durch ihren Kaufpreis.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Du machst uns zur Schmach bei unseren Nachbarn, zum Spott und Hohn bei unserer Umgebung.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Du machst uns zum Sprichwort unter den Heiden, und daß die Völker über uns den Kopf schütteln.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Meine Schmach steht mir immerfort vor Augen, und die Schande, die mir widerfahren, bedeckt mich,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Dies alles ist über uns gekommen, obschon wir deiner nicht vergessen, noch deinem Bunde die Treue gebrochen hatten.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Unser Herz ist nicht zurückgewichen, noch bog unser Schritt ab von deinem Pfade,
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
daß du uns an der Stätte der Schakale zermalmt und uns mit Finsternis bedeckt hast.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Wenn wir des Namens unseres Gottes vergessen und unsere Hände ausgestreckt hätten zu einem fremden Gotte,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
würde Gott das nicht erforschen? Er kennt ja die Geheimnisse des Herzens!
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Nein, um deinetwillen werden wir immerfort dahingewürgt, werden geachtet wie Schlachtschafe!
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Wache auf! Warum schläfst du, Herr? Erwache, verwirf nicht für immer!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Warum verbirgst du dein Antlitz, vergissest unseres Elends und unserer Drangsal?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Denn unsere Seele ist bis zum Staube gebeugt, es klebt am Boden unser Leib.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Mache dich auf, uns zu helfen, und erlöse uns um deiner Gnade willen!
