Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Zborovođi. Sinova Korahovih. Poučna pjesma. Bože, ušima svojim slušasmo, očevi nam pripovijedahu naši, o djelu koje si izveo u danima njihovim - u danima davnim.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Rukom si svojom izagnao pogane, a njih posadio, iskorijenio narode, a njih raširio.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Mačem svojim oni zemlju ne zauzeše niti im mišica njihova donese pobjedu, već desnica tvoja i tvoja mišica i lice tvoje milosno jer si ih ljubio.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Ti, o moj Kralju i Bože moj, ti si dao pobjede Jakovu.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Po tebi dušmane svoje odbismo, u tvome imenu zgazismo one koji se na nas digoše.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
U svoj se luk nisam pouzdavao, nit' me mač moj spasavao.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Nego ti, ti si nas spasio od dušmana, ti si postidio one koji nas mrze.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Dičili smo se Bogom u svako doba i tvoje ime slavili svagda.
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
A sad si nas odbacio i posramio nas i više ne izlaziš, Bože, sa četama našim.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Pustio si da pred dušmanima uzmaknemo, i opljačkaše nas mrzitelji naši.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Dao si nas k'o ovce na klanje i rasuo nas među neznabošce.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
U bescjenje si puk svoj prodao i obogatio se nisi prodajom.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Učinio si nas ruglom susjedima našim, na podsmijeh i igračku onima oko nas.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Na porugu smo neznabošcima, narodi kimaju glavom nad nama.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Svagda mi je sramota moja pred očima i stid mi lice pokriva
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
zbog pogrdne graje podrugljivaca, zbog osvetljiva dušmanina.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Sve nas to snađe iako te nismo zaboravili niti povrijedili Saveza tvoga,
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
niti nam se srce odmetnulo od tebe, niti nam je noga s tvoje skrenula staze,
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
kad si nas smrvio u boravištu šakalskom i smrtnim nas zavio mrakom.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Da smo i zaboravili ime Boga našega, da smo ruke k tuđem bogu podigli:
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
zar Bog toga ne bi saznao? TÓa on poznaje tajne srdaca!
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Ali zbog tebe ubijaju nas dan za danom, i mi smo im k'o ovce za klanje.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Preni se! Što spavaš, Gospode? Probudi se! Ne odbacuj nas dovijeka!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Zašto lice svoje sakrivaš, zaboravljaš bijedu i nevolju našu?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Jer duša nam se u prah raspala, trbuh nam se uza zemlju prilijepio.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Ustani, u pomoć nam priteci, izbavi nas radi ljubavi svoje!
