Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
ANAE juagangjao, opeyo, O Yuus y tininasso: anae chatsagayo jago munadangculoyo: maase nu guajo ya jungog y tinaetaejo.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
Jamyo, famaguon taotao, asta ñgaean nae innanalo y onraco gui minamajlao? Asta ñgaean yanmiyo y banida ya inaliligao y dinague? (Sila)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Tingoja, na si Jeova japolo apatte y deboto para güiya namaesa: si Jeova jajungog yo, anae juagang güe.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Fangalamten ya chatmiyo faniisao: fanmanjaso nu y corasonmiyo gui jilo camanmiyo, ya famacaca. (Sila)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Nae y tunas na inefresen ya angoco si Jeova.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Megae umaalog: Jaye ufanuejit jafa minauleg? Jatsa gui jilonmame, O Jeova, y minalag y matamo.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Jago numae minagof y corasonjo, megaeña qui uguaja sija anae umemegae y maeisñija yan y binoñija.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
Ya y pas nae umason yo ya taegüijeja maegoyo: sa jagoja Jeova, unnasagayo seguro.
