Zsoltárok 36

1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.

In finem, servo Domini ipsi David. Dixit iniustus ut delinquat in semetipso: non est timor Dei ante oculos eius.

2 Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.

Quoniam dolose egit in conspectu eius: ut inveniatur iniquitas eius ad odium.

3 Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.

Verba oris eius iniquitas, et dolus: noluit intelligere ut bene ageret.

4 Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.

Iniquitatem meditatus est in cubili suo: astitit omni viæ non bonæ, malitiam autem non odivit.

5 Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:

Domine in cælo misericordia tua: et veritas tua usque ad nubes.

6 igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!

Iustitia tua sicut montes Dei: iudicia tua abyssus multa. Homines, et iumenta salvabis Domine:

7 Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.

quemadmodum multiplicasti misericordiam tuam Deus. Filii autem hominum, in tegmine alarum tuarum sperabunt.

8 Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.

Inebriabuntur ab ubertate domus tuæ: et torrente voluptatis tuæ potabis eos.

9 Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.

Quoniam apud te est fons vitæ: et in lumine tuo videbimus lumen.

10 Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.

Prætende misericordiam tuam scientibus te, et iustitiam tuam his, qui recto sunt corde.

11 Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!

Non veniat mihi pes superbiæ: et manus peccatoris non moveat me.

12 Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.

Ibi ceciderunt qui operantur iniquitatem: expulsi sunt, nec potuerunt stare.