Zsoltárok 35
1 Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
Ipsi David. Iudica Domine nocentes me, expugna impugnantes me.
2 Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
Apprehende arma et scutum: et exurge in adiutorium mihi.
3 Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
Effunde frameam, et conclude adversus eos, qui persequuntur me: dic animæ meæ: Salus tua ego sum.
4 Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
Confundantur et revereantur, quærentes animam meam. Avertantur retrorsum, et confundantur cogitantes mihi mala.
5 Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
Fiant tamquam pulvis ante faciem venti: et angelus Domini coarctans eos.
6 legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
Fiat via illorum tenebræ et lubricum: et angelus Domini persequens eos.
7 Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
Quoniam gratis absconderunt mihi interitum laquei sui: supervacue exprobraverunt animam meam.
8 Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
Veniat illi laqueus, quem ignorat: et captio, quam abscondit, apprehendat eum: et in laqueum cadat in ipsum.
9 Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
Anima autem mea exultabit in Domino: et delectabitur super salutari suo.
10 Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
Omnia ossa mea dicent: Domine, quis similis tibi? Eripiens inopem de manu fortiorum eius: egenum et pauperem a diripientibus eum.
11 Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
Surgentes testes iniqui, quæ ignorabam interrogabant me.
12 Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
Retribuebant mihi mala pro bonis: sterilitatem animæ meæ.
13 Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
Ego autem cum mihi molesti essent, induebar cilicio. Humiliabam in ieiunio animam meam: et oratio mea in sinu meo convertetur.
14 Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
Quasi proximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacebam: quasi lugens et contristatus sic humiliabar.
15 De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
Et adversum me lætati sunt, et convenerunt: congregata sunt super me flagella, et ignoravi.
16 Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
Dissipati sunt, nec compuncti, tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione: frenduerunt super me dentibus suis.
17 Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
Domine quando respicies? restitue animam meam a malignitate eorum, a leonibus unicam meam.
18 Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
Confitebor tibi in ecclesia magna, in populo gravi laudabo te.
19 Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
Non supergaudeant mihi qui adversantur mihi inique: qui oderunt me gratis et annuunt oculis.
20 Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
Quoniam mihi quidem pacifice loquebantur: et in iracundia terræ loquentes, dolos cogitabant.
21 Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
Et dilataverunt super me os suum: dixerunt: Euge, euge, viderunt oculi nostri.
22 Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
Vidisti Domine, ne sileas: Domine ne discedas a me.
23 Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
Exurge et intende iudicio meo: Deus meus, et Dominus meus in causam meam.
24 Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
Iudica me secundum iustitiam tuam Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.
25 ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
Non dicant in cordibus suis: Euge, euge, animæ nostræ: nec dicant: Devoravimus eum.
26 Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
Erubescant et revereantur simul, qui gratulantur malis meis. Induantur confusione et reverentia qui magna loquuntur super me.
27 Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
Exultent et lætentur qui volunt iustitiam meam: et dicant semper: Magnificetur Dominus, qui volunt pacem servi eius.
28 Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
Et lingua mea meditabitur iustitiam tuam, tota die laudem tuam.
