Zsoltárok 30

1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

Uzvišivaæu te, Gospode, jer si me oteo, i nijesi dao neprijateljima mojim da mi se svete.

2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

Gospode, Bože moj! zavikah k tebi, i iscijelio si me.

3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)

Gospode! izveo si iz pakla dušu moju, i oživio si me da ne siðem u grob. (Sheol h7585)

4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

Pojte Gospodu, sveci njegovi, i slavite sveto ime njegovo.

5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

Gnjev je njegov za trenuæe oka, a do života milost njegova, veèerom dolazi plaè, a jutrom radost.

6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

I ja rekoh u dobru svom: neæu posrnuti dovijeka.

7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

Ti šæaše, Gospode, te gora moja stajaše tvrdo. Ti odvrati lice svoje, i ja se smetoh.

8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

Tada tebe, Gospode, zazivah, i Gospoda molih:

9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

“Kakva je korist od krvi moje, da siðem u grob? hoæe li te prah slaviti ili kazivati istinu tvoju?

10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

Èuj, Gospode, i smiluj se na me; Gospode! budi mi pomoænik.”

11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

I ti promijeni plaè moj na radost, skide s mene vreæu, i opasa me veseljem.

12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

Zato æe ti pjevati slava moja i neæe umuknuti; Gospode, Bože moj! dovijeka æu te hvaliti.