Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Psalm Davidov, ko je bežal pred Absalomom, sinom svojim. Gospod, koliko je sovražnikov mojih, koliko jih vstaja proti meni!
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Koliko jih govori za dušo mojo: Ni je pomoči njej v Bogu nobene.
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Ti pa, Gospod, ščit si meni, slava moja, in glavo mojo vzdiguješ.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Z glasom svojim vpijočemu v Gospoda odgovoril mi je z gore svetosti svoje.
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Jaz sem ležal in spal, zbudil sem se, ker Gospod me podpira.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Ne bodem se bal ljudstva tisočin, katere bodo okrog razpostavili proti meni.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Vstani, Gospod; reši me, moj Bog, ki si udaril vse sovražnike moje po čeljusti, zobe zdrobil krivičnim.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Gospodovo je rešenje; nad ljudstvom tvojim blagoslov tvoj!
