Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Davidin Psalmi, kuin hän pakeni poikaansa Absalomia. Voi Herra! kuinka monta on minulla vihollista, ja niin usiat karkaavat minua vastaan.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Moni puhuu minun sielustani: ei ole hänellä apua Jumalan tykönä, (Sela)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Mutta sinä, Herra, olet minun kilpeni, joka minun kunniaan saatat, ja minun pääni kohennat.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Äänelläni minä huudan Herraa; ja hän kuulee minua pyhästä vuorestansa, (Sela)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Minä makaan ja nukun: minä herään myös; sillä Herra tukee minua.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
En minä pelkää kymmentätuhatta kansoista, jotka minua piirittävät.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Nouse, Herra, ja auta minua, minun Jumalani! sillä sinä lyöt kaikkia minun vihollisiani poskelle: sinä murennat jumalattomain hampaat.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Herran tykönä apu löydetään: sinun kansas päällä on sinun siunaukses, (Sela)
