< Zsoltárok 20 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;
Da te usliši Gospod u dan žalosti, da te zaštiti ime Boga Jakovljeva.
2 küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!
Da ti pošlje pomoæ iz svetinje, i sa Siona da te potkrijepi.
3 Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.
Da se opomene svijeh prinosa tvojijeh, i žrtva tvoja paljenica da se naðe pretila.
4 Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.
Da ti da Gospod po srcu tvojemu; što god poèneš, da ti izvrši.
5 Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!
Radovaæemo se za spasenje tvoje, i u ime Boga svojega dignuæemo zastavu. Da ispuni Gospod sve molbe tvoje.
6 Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.
Sad vidim da Gospod èuva pomazanika svojega; sluša ga sa svetoga neba svojega; jaka je desnica njegova, koja spasava.
7 Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.
Jedni se hvale kolima, drugi konjma, a mi imenom Gospoda Boga svojega.
8 Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.
Oni posræu i padaju, a mi stojimo i ne kolebamo se.
9 Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.
Gospode! pomozi caru, i usliši nas kad te zovemo.

< Zsoltárok 20 >