Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Lov Herren! For det er godt å lovsynge vår Gud, det er liflig, lovsang sømmer sig.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Herren bygger Jerusalem, de bortdrevne av Israel samler han.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Han helbreder dem som har et sønderknust hjerte, og forbinder deres smertefulle sår.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Han fastsetter stjernenes tall, han gir dem alle navn.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Vår Herre er stor og rik på kraft; på hans forstand er det intet mål.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Herren holder de saktmodige oppe, bøier de ugudelige ned til jorden.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Svar Herren med takksigelse, lovsyng vår Gud til citar,
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
ham som dekker himmelen med skyer, som lager regn for jorden, som lar gress spire frem på fjellene!
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Han gir feet dets føde, ravneungene som roper.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Han har ikke lyst til hestens styrke, han har ikke behag i mannens ben.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Herren har behag i dem som frykter ham, som venter på hans miskunnhet.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Pris Herren, Jerusalem, lov din Gud, Sion!
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
For han har gjort dine portstenger faste, han har velsignet dine barn i dig.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Han er den som gir dine grenser fred, metter dig med den beste hvete.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Han er den som sender sin tale til jorden; såre hastig løper hans ord.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Han er den som gir sne som ull, strør ut rim som aske.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Han kaster sin is ut som småstykker; hvem kan stå for hans kulde?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Han sender sitt ord og smelter dem; han lar sin vind blåse, da rinner vannene.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Han kunngjorde Jakob sitt ord, Israel sine bud og sine lover;
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
så har han ikke gjort mot noget hedningefolk, og lover kjenner de ikke. Halleluja!
