Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Praise ye the LORD! For it is good to sing praise to our God; For it is pleasant, and praise is becoming.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
The LORD buildeth up Jerusalem; He gathereth together the dispersed of Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
He healeth the broken in heart, And bindeth up their wounds.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
He counteth the number of the stars; He calleth them all by their names.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Great is our Lord, and mighty in power; His understanding is infinite.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
The LORD lifteth up the lowly; He casteth the wicked down to the ground.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Sing to the LORD with thanksgiving; Sing praises upon the harp to our God!
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heavens with clouds, Who prepareth rain for the earth, Who causeth grass to grow upon the mountains.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
He giveth to the cattle their food. And to the young ravens, when they cry.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
He delighteth not in the strength of the horse, He taketh not pleasure in the legs of a man.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
The LORD taketh pleasure in those who fear him, In those who trust in his mercy.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Praise the LORD. O Jerusalem! Praise thy God, O Zion!
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
For he hath strengthened the bars of thy gates; He hath blessed thy children within thee.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
He maketh peace in thy borders, And satisfieth thee with the finest of the wheat.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
He sendeth forth his command to the earth; His word runneth very swiftly.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
He giveth snow like wool, And scattereth the hoar-frost like ashes.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
He casteth forth his ice like morsels; Who can stand before his cold?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
He sendeth forth his word, and melteth them; He causeth his wind to blow, and the waters flow.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
He publisheth his word to Jacob, His statutes and laws to Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
He hath dealt in this manner with no other nation; And, as for his ordinances, they have not known them. Praise ye the LORD!
