Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Aleluja! Hvalite Jahvu jer je dobar, pjevajte Bogu našem jer je sladak; svake hvale on je dostojan!
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Jahve gradi Jeruzalem, sabire raspršene Izraelce.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
On liječi one koji su srca skršena i povija rane njihove.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
On određuje broj zvijezda, svaku njezinim imenom naziva.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Velik je naš Gospodin i svesilan, nema mjere mudrosti njegovoj.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Jahve pridiže ponizne, zlotvore do zemlje snizuje.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Pjevajte Jahvi pjesmu zahvalnu, svirajte na citari Bogu našem!
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Oblacima on prekriva nebesa i zemlji kišu sprema; daje da po bregovima raste trava i bilje na službu čovjeku.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
On stoci hranu daje i mladim gavranima kada grakću.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Za konjsku snagu on ne mari nit' mu se mile bedra čovječja.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Mili su Jahvi oni koji se njega boje, koji se uzdaju u dobrotu njegovu.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Slavi Jahvu, Jeruzaleme, hvali Boga svoga, Sione!
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
On učvrsti zasune vrata tvojih, blagoslovi u tebi tvoje sinove.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
On dade mir granicama tvojim, pšenicom te hrani najboljom.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Besjedu svoju šalje na zemlju, brzo trči riječ njegova.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Kao vunu snijeg razbacuje, prosipa mraz poput pepela.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
On sipa grÓad kao zalogaje, voda mrzne od njegove studeni.
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Riječ svoju pošalje i vode se tope; dunu vjetrom i vode otječu.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Riječ svoju on objavi Jakovu, odluke svoje i zakone Izraelu.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Ne učini tako nijednom narodu: nijednom naredbe svoje ne objavi! Aleluja!
