Zsoltárok 144

1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

ダビデのうた 戦することをわが手にをしへ 闘ふことをわが指にをしへたまふ わが磐ヱホバはほむべきかな

2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

ヱホバはわが仁慈わが城なり わがたかき櫓われをすくひたまふ者なり わが盾わが依頼むものなり ヱホバはわが民をわれにしたがはせたまふ

3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

ヱホバよ人はいかなる者なれば之をしり 人の子はいかなる者なれば之をみこころに記たまふや

4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

人は氣息にことならず その存らふる日はすぎゆく影にひとし

5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

ヱホバよねがはくはなんぢの天をたれてくだり 手を山につけて煙をたたしめたまへ

6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

電光をうちいだして彼等をちらし なんぢの矢をはなちてかれらを敗りたまへ

7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

上より手をのべ我をすくひて 大水より外人の手よりたすけいだしたまへ

8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

かれらの口はむなしき言をいひ その右の手はいつはりのみぎの手なり

9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

神よわれ汝にむかひて新らしき歌をうたひ 十絃の琴にあはせて汝をほめうたはん

10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

なんぢは王たちに救をあたへ 僕ダビデをわざはひの劍よりすくひたまふ神なり

11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

ねがはくは我をすくひて外人の手よりたすけいだしたまへ かれらの口はむなしき言をいひ その右の手はいつはりのみぎの手なり

12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

われらの男子はとしわかきとき育ちたる草木のごとくわれらの女子は宮のふりにならひて刻みいだしし隅の石のごとくならん

13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

われらの倉はみちたらひてさまざまのものをそなへ われらの羊は野にて千萬の子をうみ

14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

われらの牡牛はよく物をおひ われらの衢にはせめいることなく亦おしいづることなく叫ぶこともなからん

15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!

かかる状の民はさいはひなり ヱホバをおのが神とする民はさいはひなり