Zsoltárok 144
1 Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
[A Psalm] of David concerning Goliad. Blessed [be] the Lord my God, who instructs my hands for battle, [and] my fingers for war.
2 Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
My mercy, and my refuge; my helper, and my deliverer; my protector, in whom I have trusted; who subdues my people under me.
3 Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
Lord, what is man, that you are made known to him? or the son of man, that you take account of him?
4 Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
Man is like to vanity: his days pass as a shadow.
5 Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
O Lord, bow your heavens, and come down: touch the mountains, and they shall smoke.
6 hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
Send lightning, and you shall scatter them: send forth your arrows, and you shall discomfit them.
7 Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
Send forth your hand from on high; rescue me, and deliver me out of great waters, out of the hand of strange children;
8 kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
whose mouth has spoken vanity, and their right hand is a right hand of iniquity.
9 Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
O God, I will sing a new song to you: I will play to you on a lute of ten strings.
10 Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
[Even] to him who gives salvation to kings: who redeems his servant David from the hurtful sword.
11 ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
Deliver me, and rescue me from the hand of strange children, whose mouth has spoken vanity, and their right hand is a right hand of iniquity;
12 A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
whose children are as plants, strengthened in their youth: their daughters are beautiful, sumptuously adorned after the similitude of a temple.
13 csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
Their garners are full, and bursting with one kind of store after another; their sheep are prolific, multiplying in their streets.
14 ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
Their oxen are fat: there is no falling down of a hedge, nor going out, nor cry in their folds.
15 boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
Men bless the people to whom this lot belongs, [but] blessed is the people whose God is the Lord.
