Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

Y oriyan y sadog Babilonia nae infanmatachong, magajet na manangesjit yanguin injaso Sion.

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

Incana y atpanmame gui trongcon sauses gui entaloña güije.

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

Sa güije ayo sija y cumonejit, jatagojit na tafanganta: ya ayo sija y lumachaejit, jatagojit na tafanmagof, ilegñija: Cantayejit uno ni y cantan Sion.

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

Jaftaemano incanta y cantan Jeova gui ti tanomame?

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

Yanguin malefayo nu jago, O Jerusalem! polo ya umalefa y agapa na canaejo ni y tiningoña.

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

Yanguin ti jujaso jao, polo ya unacheton y jilajo gui paladatto; yanguin ti juguaeyajao, Jerusalem, mas qui y prinsipat na minagofjo.

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

Jaso O Jeova contra y famaguon Edom gui jaanin Jerusalem; ni ilegñija: Funas, funas asta y simientoña.

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

O jagan Babilonia ni y para unmayulang; umagof ayo y para uninapase taegüije ni y unsetbejam.

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

Umagof ayo, y uquenene na uyinite y famaguonmo contra y acho.