Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

De lo profundo he enviado mi clamor a ti, oh Señor.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Señor, que mi voz venga delante de ti; que tus oídos estén atentos a la voz de mi oración.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

O Jah, si toma notas de cada pecado, ¿quién iría libre?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Pero hay perdón contigo, para que seas temido.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Estoy esperando al Señor, mi alma lo está esperando, y mi esperanza está en su palabra.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mi alma está esperando al Señor más que aquellos que están esperando la mañana; sí, más que los observadores de la mañana.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israel, ten esperanza en el Señor; porque con el Señor está la misericordia y la salvación completa.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Y él hará que Israel sea libre de todos sus pecados.