< Zsoltárok 129 >

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
Grandes fueron mis problemas desde el tiempo en que yo era joven (que Israel ahora diga);
2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
Grandes fueron mis problemas desde que era joven, pero mis problemas no me han superado.
3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
Los labradores estaban hiriéndome la espalda; largas fueron las heridas que hicieron.
4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
El Señor es verdadero: las cuerdas de los malhechores se rompen en dos.
5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
Que todos los que aborrecen a Sion sean avergonzados y rechazados.
6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
Déjalos ser como la hierba de las casas, que está seca antes de que crezca por completo.
7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
Él segador no llenó su mano; ni a sus brazos él que hace manojos.
8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!
Y los que pasan, no dicen: La bendición del Señor sea contigo; te damos bendición en el nombre del Señor.

< Zsoltárok 129 >