Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Cántico gradual. Desde lo más profundo clamo a Ti, Yahvé,

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Señor, oye mi voz. Estén tus oídos atentos al grito de mi súplica.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Si Tú recordaras las iniquidades, oh Yah, Señor ¿quién quedaría en pie?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Mas en Ti esta el perdón de los pecados, a fin de que se te venere.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Espero en Yahvé, mi alma confía en su palabra. Aguardando está

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

mi alma al Señor, más que los centinelas el alba. Más que los centinelas con la aurora

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

cuenta Israel con Yahvé, porque en Yahvé está la misericordia, y con Él copiosa redención.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Y Él mismo redimirá a Israel de todas sus iniquidades.