< Példabeszédek 1 >
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Proverbios de Salomón, hijo de David, rey de Israel:
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
para aprender sabiduría e instrucción, para entender las palabras sensatas;
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
para instruirse en la sabiduría, en la justicia, equidad y rectitud;
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
para enseñar discernimiento a los sencillos, y a los jóvenes conocimientos y discreción.
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Escuche el sabio y acrecerá en saber. El hombre inteligente adquirirá maestría
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
en entender las parábolas y su sentido misterioso, las sentencias de los sabios y sus enigmas.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
El temor de Yahvé es el principio de la sabiduría; solo los insensatos desprecian la sabiduría y la doctrina.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Escucha, hijo mío, la instrucción de tu padre; y no deseches las enseñanzas de tu madre.
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
Serán una corona de gracia para tu cabeza, un collar para tu cuello.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Hijo mío, si los malvados quieren seducirte, no les des oído;
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
si te dicen: “Ven con nosotros; pongamos asechanzas a la vida ajena, tendamos por mero antojo celadas al inocente;
12 nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol )
traguémoslos vivos, como el sepulcro, enteros, como los que descienden a la fosa; (Sheol )
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
y hallaremos preciosas riquezas, henchiremos de despojos nuestras casas.
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Echa tu suerte con nosotros; sea una sola la bolsa de todos nosotros.”
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
Hijo mío, no sigas sus caminos; aparta tu pie de sus senderos;
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
porque sus pies corren al mal, van presurosos a derramar sangre.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
En vano se tiende la red ante los ojos de los pájaros;
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
mas ellos arman asechanzas a su propia sangre, traman maquinaciones contra su propia vida.
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Tal es la senda de los codiciosos de ganancia, quita la vida a los propios dueños.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
La sabiduría clama en las calles, en las plazas levanta su voz;
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
llama donde hay más concurso de gente, en las puertas de la ciudad expone su doctrina:
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
¿Hasta cuándo, oh necios, amaréis la necedad? ¿Hasta cuándo los burladores se deleitarán en burlas, y odiarán los fatuos la sabiduría?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Volveos para (oír) mi instrucción, y derramaré sobre vosotros mi espíritu, quiero enseñaros mis palabras.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Os convidé y no respondisteis, tendí mis manos, y nadie prestó atención;
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
rechazasteis todos mis consejos, y ningún caso hicisteis de mis amonestaciones.
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
Por eso también yo me reiré de vuestra calamidad, y me burlaré cuando os sobrevenga el espanto,
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
cuando os sobrevenga cual huracán el terror, cuando caiga sobre vosotros, como torbellino, la calamidad, y os acometan la angustia y la tribulación.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Entonces me llamarán, y no les responderé; madrugarán a buscarme, y no me hallarán,
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
por cuanto aborrecieron la instrucción y abandonaron el temor de Dios,
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
no amando mi consejo, y desdeñando mis exhortaciones.
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Comerán los frutos de su conducta, y se saciarán de sus propios consejos.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Porque la indocilidad lleva a los necios a la muerte, y la prosperidad de los insensatos es causa de su ruina.
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
Mas el que me escucha, habitará seguro, y vivirá tranquilo sin temer el mal.