Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

canticum graduum de profundis clamavi ad te Domine

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Domine exaudi vocem meam fiant aures tuae intendentes in vocem deprecationis meae

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

si iniquitates observabis Domine Domine quis sustinebit

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

quia apud te propitiatio est propter legem tuam sustinui te Domine sustinuit anima mea in verbum eius

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

speravit anima mea in Domino

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

a custodia matutina usque ad noctem speret Israhel in Domino

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

quia apud Dominum misericordia et copiosa apud eum redemptio

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

et ipse redimet Israhel ex omnibus iniquitatibus eius