Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Nyanyian ziarah. Dari jurang yang dalam aku berseru kepada-Mu, ya TUHAN!

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Tuhan, dengarkanlah suaraku! Biarlah telinga-Mu menaruh perhatian kepada suara permohonanku.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Jika Engkau, ya TUHAN, mengingat-ingat kesalahan-kesalahan, Tuhan, siapakah yang dapat tahan?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Tetapi pada-Mu ada pengampunan, supaya Engkau ditakuti orang.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Aku menanti-nantikan TUHAN, jiwaku menanti-nanti, dan aku mengharapkan firman-Nya.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Jiwaku mengharapkan Tuhan lebih dari pada pengawal mengharapkan pagi, lebih dari pada pengawal mengharapkan pagi.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Berharaplah kepada TUHAN, hai Israel! Sebab pada TUHAN ada kasih setia, dan Ia banyak kali mengadakan pembebasan.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Dialah yang akan membebaskan Israel dari segala kesalahannya.