< Zsoltárok 129 >
1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
Y Cantan Quinajulo. MEGAE na tiempo nae manapiniteyo desde y pinatgonjo: polo ya ualog Israel pago:
2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
Megae na tiempo nae manapiniteyo desde y pinatgonjo: lao trabia ti mangana ni y ninasiñañija contra guajo.
3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
Y manmanalado jaalado gui jilo y tatalojo: janafananaco y sutcoñija.
4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
Si Jeova tunaegüe: güiya umutut y cuetdas y manaelaye.
5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
Polo ya ufanmamajlao todo ayo y bumira sija tate, todo sija y chumatlie Sion.
6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
Polo ya ufantaegüije y chaguan gui jilo guma, ni y anglo antes di udoco:
7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
Ya chaña y manuutut chaguan munabubula y canaeña, ni y pechonña y manmanonojo.
8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!
Ni ujaalog ayo sija y manmalolofan, Y bendision Jeova usaga gui jilomo; jame bumendise jao pot y naan Jeova.