Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

canticum graduum huic David laetatus sum in his quae dicta sunt mihi in domum Domini ibimus

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

stantes erant pedes nostri in atriis tuis Hierusalem

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Hierusalem quae aedificatur ut civitas cuius participatio eius in id ipsum

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

illic enim ascenderunt tribus tribus Domini testimonium Israhel ad confitendum nomini Domini

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

quia illic sederunt sedes in iudicium sedes super domum David

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

rogate quae ad pacem sunt Hierusalem et abundantia diligentibus te

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

fiat pax in virtute tua et abundantia in turribus tuis

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

propter fratres meos et proximos meos loquebar pacem de te

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

propter domum Domini Dei nostri quaesivi bona tibi