Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Y Cantan Quinajulo. MAGOFYO anae ilegñija nu guajo, nije tafanmalag y guima Jeova.

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Y adengta ufanojgue gui jalom y trangcamo, O Jerusalem.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, mafatinas jago calang y siuda ni y mafatinas mafnot:

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Sa ayo nae mangajulo y tribosija, magajet na y tribon y Jeova, pot y testimonio guiya Israel, para ujanae grasias y naan Jeova.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Sa ayonae mapolo y trono sija para ufanmanjusga, y trono sija gui guima David.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Fanmanayuyut para upas iyon Jerusalem: sa mumegae ayo sija y gumaeyajao.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Pas ugaegue gui jalom y quelatmo, yan guinefsaga gui jalom palasyomo.

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Pot causan y mañelujo yan y mangachongjo, jualog pago: Pas ugaegue gui sanjalommo.

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Pot causan guma Jeova Yuusso nae jualigao y minaulegmo.