Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

Ko e Hiva ʻae ʻalu hake. Te u hanga hake hoku mata ki he ngaahi moʻunga, ʻaia ʻoku haʻu mei ai hoku tokoni.

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

‌ʻOku haʻu hoku tokoni meia Sihova, ʻaia ne ne ngaohi ʻae langi mo māmani.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

‌ʻE ʻikai tuku ʻe ia ke hiki ho vaʻe: ko ia ʻoku ne tauhi koe ʻe ʻikai tulemohe ia.

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Vakai, ko ia ʻoku ne tauhi ʻa ʻIsileli ʻe ʻikai te ne tulemohe pe mohe.

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Ko Sihova ko ho tauhi: ko Sihova ko ho fakamalu ia ʻi ho nima toʻomataʻu.

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

‌ʻE ʻikai taaʻi koe ʻe he laʻā ʻi he ʻaho, pe ʻe he māhina ʻi he pō.

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

‌ʻE fakahaofi koe ʻe Sihova mei he kovi kotoa pē: te ne fakamoʻui ho laumālie.

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

‌ʻE tauhi ʻe Sihova hoʻo ʻalu kituʻa mo hoʻo liu mai mei he ʻaho ni, pea taʻengata.