Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A Jehová llamé estando en angustia; y él me respondió.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Jehová, escapa mi alma del labio mentiroso: de la lengua engañosa.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

¿Qué te dará a ti, o qué te añadirá la lengua engañosa?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Es como saetas de valiente agudas con brasas de enebros.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

¡Ay de mí que peregrino en Mesec: habito con las tiendas de Cedar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Mucho se detiene mi alma con los que aborrecen la paz.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Yo soy pacífico; y cuando hablo, ellos guerrean.