< Zsoltárok 120 >
1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
都もうでの歌 わたしが悩みのうちに、主に呼ばわると、主はわたしに答えられる。
2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
「主よ、偽りのくちびるから、欺きの舌から、わたしを助け出してください」。
3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
欺きの舌よ、おまえに何が与えられ、何が加えられるであろうか。
4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
ますらおの鋭い矢と、えにしだの熱い炭とである。
5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
わざわいなるかな、わたしはメセクにやどり、ケダルの天幕のなかに住んでいる。
6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
わたしは久しく平安を憎む者のなかに住んでいた。
7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.
わたしは平安を願う、しかし、わたしが物言うとき、彼らは戦いを好む。