< Zsoltárok 116 >
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Milo mi je što Gospod usliši molitveni glas moj;
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Što prignu k meni uho svoje; i zato æu ga u sve dane svoje prizivati.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol )
Opkoliše me bolesti smrtne, i jadi pakleni zadesiše me, naiðoh na tugu i muku; (Sheol )
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Ali prizvah ime Gospodnje: Gospode! izbavi dušu moju!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Dobar je Gospod i pravedan, i Bog je naš milostiv;
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
Èuva proste Gospod; bijah u nevolji, i pomože mi.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Vrati se, dušo moja, u mir svoj! jer je Gospod dobrotvor tvoj!
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Ti si izbavio dušu moju od smrti, oko moje od suza, nogu moju od spoticanja.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Hodiæu pred licem Gospodnjim po zemlji živijeh.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Vjerovah kad govorih: u ljutoj sam nevolji.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Rekoh u smetnji svojoj: svaki je èovjek laža.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Šta æu vratiti Gospodu za sva dobra što mi je uèinio?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
Uzeæu èašu spasenja, i prizvaæu ime Gospodnje.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Izvršiæu obeæanja svoja Gospodu pred svijem narodom njegovijem.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Skupa je pred Gospodom smrt svetaca njegovijeh.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
O Gospode! ja sam sluga tvoj, ja sam sluga tvoj, sin sluškinje tvoje; raskovao si s mene okove moje.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Žrtvu za hvalu prinijeæu tebi, i ime Gospodnje prizvaæu.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Izvršiæu obeæanja svoja Gospodu pred svijem narodom njegovijem,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
U dvoru doma Gospodnjega, usred tebe, Jerusalime. Aliluja!