Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

En Psalm Davids, till att föresjunga. Jag förtröstar på Herran; huru sägen I då till mina själ, att hon skall flyga, såsom en fogel på edro berge?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Ty si, de ogudaktige spänna bågan, och lägga sina pilar på strängen, till att dermed hemliga skjuta de fromma.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Ty de sönderrifva grunden; hvad skulle den rättfärdige uträtta?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Herren är i sitt helga tempel; Herrans stol är i himmelen; hans ögon se deruppå; hans ögnahvarf pröfva menniskors barn.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Herren pröfvar den rättfärdiga; hans själ hatar den ogudaktiga, och dem der gerna orätt bruka.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Han skall låta regna öfver de ogudaktiga ljungande, eld och svafvel; och skall gifva dem oväder till löna.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Herren är rättfärdig, och hafver rätthetena kär; derföre, att deras ansigte skådar uppå det rätt är.