Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

En Psalm Davids, till att föresjunga på Gittith. Herre, vår Herre, huru härligit är ditt Namn i all land, der man tackar dig i himmelen.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Utaf unga barnas och spenabarnas mun hafver du ena magt upprättat, för dina ovänners skull; att du skall nederlägga ovännen, och den hämndgiruga.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Ty jag skall se himlarna, dins fingers verk; månan och stjernorna, som du beredt hafver.

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Hvad är menniskan, att du tänker på henne; eller menniskones son, att du låter dig vårda om honom?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Du skall låta honom en liten tid af Gudi öfvergifven varda; men med äro och härlighet skall du kröna honom.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Du skall göra honom till en herra öfver dina händers verk; all ting hafver du under hans fötter lagt:

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Får och fä alltsamman; vilddjuren också dertill;

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Foglarna under himmelen, och fiskarna i hafvet, och hvad i hafvena går.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Herre, vår Herre, huru härligit är ditt Namn i all land.