Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

To the chief Musician. [A Psalm] of David. In Jehovah have I put my trust: how say ye to my soul, Flee [as] a bird to your mountain?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For behold, the wicked bend the bow, they make ready their arrow upon the string, that they may in darkness shoot at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

If the foundations be destroyed, what shall the righteous do?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Jehovah [is] in the temple of his holiness; Jehovah, — his throne is in the heavens: his eyes behold, his eyelids try the children of men.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Jehovah trieth the righteous one; but the wicked, and him that loveth violence, his soul hateth.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Upon the wicked he shall rain snares, fire and brimstone; and scorching wind shall be the portion of their cup.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For righteous is Jehovah; he loveth righteousness, his countenance doth behold the upright.