Zsoltárok 10
1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
Why, Jehovah, standest thou afar off? [Why] hidest thou thyself in times of distress?
2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
The wicked, in his pride, doth hotly pursue the afflicted. They shall be taken in the devices that they have imagined.
3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
For the wicked boasteth of his soul's desire, and he blesseth the covetous; he contemneth Jehovah.
4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
The wicked [saith], in the haughtiness of his countenance, He doth not search out: all his thoughts are, There is no God!
5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
His ways always succeed; thy judgments are far above out of his sight; [as for] all his adversaries, he puffeth at them.
6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
He saith in his heart, I shall not be moved; from generation to generation I shall be in no adversity.
7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
His mouth is full of cursing, and deceit, and oppression; under his tongue is mischief and iniquity.
8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
He sitteth in the lurking-places of the villages; in the secret places doth he slay the innocent: his eyes watch for the wretched.
9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
He lieth in wait secretly, like a lion in his thicket; he lieth in wait to catch the afflicted: he doth catch the afflicted, drawing him into his net.
10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
He croucheth, he boweth down, that the wretched may fall by his strong ones.
11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
He saith in his heart, God hath forgotten, he hideth his face, he will never see [it].
12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
Arise, Jehovah; O God, lift up thy hand: forget not the afflicted.
13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
Wherefore doth the wicked contemn God? He hath said in his heart, Thou wilt not require [it].
14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
Thou hast seen [it], for thou thyself beholdest trouble and vexation, to requite by thy hand. The wretched committeth himself unto thee; thou hast been the helper of the fatherless.
15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
Break thou the arm of the wicked, and as for the evil man, seek out his wickedness [till] thou find none.
16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
Jehovah is King for ever and ever: the nations have perished out of his land.
17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
Jehovah, thou hast heard the desire of the meek, thou hast established their heart: thou causest thine ear to hear,
18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
To do justice to the fatherless and the oppressed one, that the man of the earth may terrify no more.
