Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Psalmus David, in finem.
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Deus laudem meam ne tacueris: quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me: et expugnaverunt me gratis.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi: ego autem orabam.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Et posuerunt adversum me mala pro bonis: et odium pro dilectione mea.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Constitue super eum peccatorem: et diabolus stet a dextris eius.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Cum iudicatur, exeat condemnatus. et oratio eius fiat in peccatum.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Fiant dies eius pauci: et episcopatum eius accipiat alter.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Fiant filii eius orphani: et uxor eius vidua.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Nutantes transferantur filii eius, et mendicent: et eiiciantur de habitationibus suis.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Scrutetur foenerator omnem substantiam eius: et diripiant alieni labores eius.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Non sit illi adiutor: nec sit qui misereatur pupillis eius.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Fiant nati eius in interitum: in generatione una deleatur nomen eius.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
In memoriam redeat iniquitas patrum eius in conspectu Domini: et peccatum matris eius non deleatur.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Fiant contra Dominum semper, et dispereat de terra memoria eorum:
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
pro eo quod non est recordatus facere misericordiam.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Et persecutus est hominem inopem, et mendicum, et compunctum corde mortificare.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Et dilexit maledictionem, et veniet ei: et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Et induit maledictionem sicut vestimentum, et intravit sicut aqua in interiora eius, et sicut oleum in ossibus eius.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Fiat ei sicut vestimentum, quo operitur: et sicut zona, qua semper praecingitur.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Hoc opus eorum, qui detrahunt mihi apud Dominum: et qui loquuntur mala adversus animam meam.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Et tu Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum: quia suavis est misericordia tua. Libera me
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
quia egenus, et pauper ego sum: et cor meum conturbatum est intra me.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Sicut umbra cum declinat, ablatus sum: et excussus sum sicut locustae.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Genua mea infirmata sunt a ieiunio: et caro mea immutata est propter oleum.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Et ego factus sum opprobrium illis: viderunt me, et moverunt capita sua.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Adiuva me Domine Deus meus: salvum me fac propter misericordiam tuam.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Et sciant quia manus tua haec: et tu Domine fecisti eam.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Maledicent illi, et tu benedices: qui insurgunt in me, confundantur: servus autem tuus laetabitur.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Induantur qui detrahunt mihi, pudore: et operiantur sicut diploide confusione sua.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Confitebor Domino nimis in ore meo: et in medio multorum laudabo eum.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a persequentibus animam meam.
