Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Jusqu'à la Fin, psaume de David. Dieu, ne passe point ma louange sous silence;
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
car la bouche des pécheurs, la bouche des fourbes est ouverte contre moi.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Ils ont parlé de moi avec une langue perfide; ils m'ont enveloppé de paroles de haine, et ils m'ont attaqué sans sujet.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Au lieu de m'aimer, ils me calomnient; et moi je priais;
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Et ils m'ont rendu le mal pour le bien, la haine pour l'amitié.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Établis sur mon ennemi un pécheur, et que le démon se tienne à sa droite.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Lorsqu'on le jugera, qu'il s'en aille condamné, et que sa prière soit imputée à péché.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Que ses jours soient abrégés, et qu'un autre reçoive sa dignité.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Que ses fils deviennent orphelins, et sa femme veuve.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Que ses enfants errent sans asile, qu'ils mendient, qu'ils soient chassés de leurs habitations.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Qu'un usurier extorque tout son bien, et que des étrangers bâtissent sur ses travaux.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Qu'il ne lui reste personne pour protecteur, personne qui ait pitié de ses orphelins.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Que ses enfants aillent à leur perte, et qu'en une seule génération son nom soit effacé.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Que le souvenir de l'iniquité de ses pères revive devant le Seigneur; et que le péché de sa mère ne soit point effacé.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Qu'ils soient toujours devant le Seigneur, et que leur mémoire périsse sur la terre,
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
En punition de ce qu'il n'a point songé à faire miséricorde,
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Et qu'il a poursuivi, pour le mettre à mort, un homme pauvre, mendiant, et plein de componction.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Il a aimé la malédiction, et elle viendra sur lui; il n'a point désiré la bénédiction, et elle s'éloignera de lui. Il s'est revêtu de la malédiction comme d'une tunique, et elle a pénétré comme l'eau dans ses entrailles, comme l'huile dans ses os.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Qu'elle soit pour lui comme le manteau dont il s'enveloppe, et comme la ceinture dont il est ceint toujours.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Telle sera la peine de ceux qui me calomnient devant Dieu, et qui disent des méchancetés contre mon âme.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Et toi, Seigneur, Seigneur, agis envers moi pour l'amour de ton nom; car ta miséricorde est douce. Protège-moi,
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Parce que je suis pauvre et nécessiteux, et que mon cœur est troublé au dedans de moi.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Je m'en vais comme l'ombre quand elle décline, et j'ai été ballotté comme une nuée de sauterelles.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Mes genoux ont été énervés par le jeûne, et ma chair s'est altérée, faute d'huile.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Et moi, je suis devenu un opprobre pour mes ennemis; ils m'ont vu, et ont secoué la tête.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Secours-moi, Seigneur mon Dieu, et sauve-moi selon ta miséricorde.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Et qu'ils sachent que c'est ta main, que c'est toi, Seigneur, qui as agi.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Ils maudiront, et tu béniras; que ceux qui m'attaqueront soient confondus, et ton serviteur sera réjoui.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Que nos calomniateurs soient couverts de honte, et enveloppés de honte comme d'un double manteau.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Je rendrai gloire au Seigneur de toute la force de ma bouche, et je le louerai au milieu de la multitude,
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Parce qu'il s'est placé à la droite du pauvre, pour me sauver de ceux qui persécutaient mon âme.
