Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
For the Leader. A Psalm of David. O God of my praise, keep not silence;
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
For the mouth of the wicked and the mouth of deceit have they opened against me; they have spoken unto me with a lying tongue.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
They compassed me about also with words of hatred, and fought against me without a cause.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
In return for my love they are my adversaries; but I am all prayer.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
And they have laid upon me evil for good, and hatred for my love:
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
'Set Thou a wicked man over him; and let an adversary stand at his right hand.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
When he is judged, let him go forth condemned; and let his prayer be turned into sin.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Let his days be few; let another take his charge.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Let his children be fatherless, and his wife a widow.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Let his children be vagabonds, and beg; and let them seek their bread out of their desolate places.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Let the creditor distrain all that he hath; and let strangers make spoil of his labour.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Let there be none to extend kindness unto him; neither let there be any to be gracious unto his fatherless children.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Let his posterity be cut off; in the generation following let their name be blotted out.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Let the iniquity of his fathers be brought to remembrance unto the LORD; and let not the sin of his mother be blotted out.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Let them be before the LORD continually, that He may cut off the memory of them from the earth.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Because that he remembered not to do kindness, but persecuted the poor and needy man, and the broken in heart he was ready to slay.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Yea, he loved cursing, and it came unto him; and he delighted not in blessing, and it is far from him.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
He clothed himself also with cursing as with his raiment, and it is come into his inward parts like water, and like oil into his bones.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Let it be unto him as the garment which he putteth on, and for the girdle wherewith he is girded continually.'
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
This would mine adversaries effect from the LORD, and they that speak evil against my soul.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
But Thou, O GOD the Lord, deal with me for Thy name's sake; because Thy mercy is good, deliver Thou me.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
For I am poor and needy, and my heart is wounded within me.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
I am gone like the shadow when it lengtheneth; I am shaken off as the locust.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
My knees totter through fasting; and my flesh is lean, and hath no fatness.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
I am become also a taunt unto them; when they see me, they shake their head.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Help me, O LORD my God; O save me according to Thy mercy;
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
That they may know that this is Thy hand; that Thou, LORD, hast done it.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Let them curse, but bless Thou; when they arise, they shall be put to shame, but Thy servant shall rejoice.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Mine adversaries shall be clothed with confusion, and shall put on their own shame as a robe.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
I will give great thanks unto the LORD with my mouth; yea, I will praise Him among the multitude;
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Because He standeth at the right hand of the needy, to save him from them that judge his soul.
