Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Rumbidza Jehovha, mweya wangu. Haiwa Jehovha Mwari wangu, muri mukuru kwazvo; makashongedzwa nokubwinya noumambo.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Iye anozviputira muchiedza seanozviputira nenguo; anotatamura matenga kunge tende
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
uye anogadzika matanda edzimba dzake dzapamusoro pamusoro pemvura yadzo zhinji. Anoita makore ngoro dzake, uye anokwira pamapapiro emhepo.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Anoita mhepo nhume dzake, namazhenje omoto varanda vake.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Akamisa nyika pamusoro penheyo dzayo; haingatongozungunuswi.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Makaifukidza nokwakadzika somunofukidza nenguo; mvura zhinji yakamira pamusoro pamakomo.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Asi pakutsiura kwenyu mvura zhinji yakatiza, pakunzwa kutinhira wenyu yakatiza;
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
yakayerera napamusoro pamakomo, ikadzika nomumipata, ichienda kunzvimbo yamakairayira.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Makatara muganhu waisingadariki; haichazombofukidzizve nyika.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Anoita kuti matsime adire mvura mumipata; inoyerera napakati pamakomo.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Anonwisa mhuka dzose dzesango mvura; mbizi dzinopedza nyota yadzo.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Shiri dzedenga dzinovaka matendere adzo pedyo nemvura; dzinorira dziri pakati pamatavi.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Anodiridza makomo ari padzimba dzake dzapamusoro; nyika inogutswa nezvibereko zvebasa rake.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Anomeresa uswa hwemombe, nembeu kuti vanhu vasakure, achibudisa zvokudya kubva pasi:
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
iyo waini inofadza mwoyo womunhu, namafuta anopenyesa chiso chake, nechingwa chinosimbisa mwoyo wake.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Miti yaJehovha inodiridzwa zvakanaka, iyo misidhari yeRebhanoni yaakasima.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Shiri dzinoruka matendere adzo ipapo; dambiramurove rakaita imba yaro mumiti yomupaini.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Makomo marefu ndeengururu; mapako ndiwo utiziro hwembira.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Mwedzi unotara nguva, uye zuva rinoziva nguva yokuvira kwaro.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Munouyisa rima, usiku hugovapo, uye zvikara zvose zvesango zvinobuda kundovhima.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Shumba dzinoomba dzichitsvaka nyama, uye dzinotsvaka zvokudya zvadzo kubva kuna Mwari.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Kana zuva robuda, idzo dzinoenda kure; dzinodzokera dzondovata mumapako adzo.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Ipapo munhu anobuda oenda kubasa rake, kumushando wake kusvikira madekwana.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Haiwa Jehovha, mabasa enyu manganiko! Makaaita ose nenjere; nyika izere nezvisikwa zvenyu.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Hero gungwa, rakakura uye rakapamhama, rine zvisikwa zvisingagoni kuverengwa, zvipenyu zvikuru nezviduku.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Hezvo zvikepe zvinofamba-famba, nengwena, yamakaumba kuti itambemo.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Zvose izvi zvinotarira kwamuri kuti muzvipe zvokudya zvazvo nenguva yakafanira.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Pamunozvipa, zvinozviunganidza; pamunozarura ruoko rwenyu, izvo zvinogutswa nezvinhu zvakanaka.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Pamunovanza chiso chenyu, izvo zvinovhundutswa; pamunozvitorera mweya, izvo zvinofa uye zvinodzokera kuguruva.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Pamunotuma Mweya wenyu, izvo zvinosikwa, uye munovandudza chiso chenyika.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Kubwinya kwaJehovha ngakugare nokusingaperi; Jehovha ngaafare nebasa rake,
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
iye anotarira nyika, yobva yabvunda, iye anobata makomo obva apwititika utsi.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Ndichaimbira Jehovha upenyu hwangu hwose; ndichaimbira Mwari wangu nziyo dzokurumbidza ndichiri mupenyu.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Kurangarira kwangu ngakumufadze, pandinofara muna Jehovha.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Asi vatadzi ngavaparadzwe panyika, uye vakaipa ngavarege kuzovapozve. Rumbidza Jehovha, mweya wangu. Rumbidzai Jehovha.
