Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Ég lofa Drottin! Drottinn, þú Guð minn, þú ert undursamlegur! Þú ert íklæddur hátign og dýrð og umlukinn ljósi!
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Þú þandir út himininn eins og dúk og dreifðir um hann stjörnunum.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Þú mótaðir þurrlendið og rýmdir fyrir hafinu. Þú gerðir ský að vagni þínum og ferð um á vængjum vindarins.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Englarnir eru erindrekar þínir og eldslogar þjóna þér.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Undirstöður heimsins eru traustar, þær eru þitt verk, og þess vegna haggast hann ekki.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Þú lést vatnsflóð ganga yfir jörðina og hylja fjöllin.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Og þegar þú bauðst, safnaðist vatnið saman í höfunum,
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
fjöllin risu og dalirnir urðu til.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Þú settir sjónum sín ákveðnu mörk svo að hann skyldi aldrei aftur flæða yfir þurrlendið.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Þú settir lindir í dalina og lækir renna um fjöllin.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Þeir eru dýrunum til drykkjar og þar svalar villiasninn þorsta sínum.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Þar gera fuglar sér hreiður og söngur þeirra ómar frá trjánum.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Hann sendir regn yfir fjöllin svo að jörðin ber sinn ávöxt.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Safaríkt grasið vex að boði hans og er búfénu til fæðu. En maðurinn yrkir jörðina, ræktar ávexti, grænmeti og korn,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
einnig vín sér til gleði, olíu sem gerir andlitið gljáandi og brauð sem gefur kraft.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Drottinn gróðursetti sedrustrén í Líbanon, há og tignarleg,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
og þar byggja fuglarnir sér hreiður, en storkurinn velur kýprustréð til bústaðar.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Steingeiturnar kjósa hin háu fjöll, en stökkhérarnir finna sér stað í klettum.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Tunglið settir þú til að afmarka mánuði, en sólina til að skína um daga.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Myrkur og nótt eru frá þér komin, þá fara skógardýrin á kreik.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Þá öskra ljónin eftir bráð og heimta æti sitt af Guði.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Þegar sólin rís draga þau sig í hlé og leggjast í fylgsni sín,
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
en mennirnir ganga út til starfa og vinna allt til kvölds.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Drottinn, hvílík fjölbreytni í öllu því sem þú hefur skapað! Allt á það upphaf sitt í vísdómi þínum! Jörðin er full af því sem þú hefur gert!
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Framundan mér teygir sig blikandi haf, iðandi af alls konar lífi!
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Og sjá! Þarna eru skipin! Og þarna hvalirnir! – þeir leika á alls oddi!
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Allar skepnur vona á þig, að þú gefir þeim fæðu þeirra á réttum tíma.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Þú mætir þörfum þeirra og þau mettast ríkulega af gæðum þínum.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
En snúir þú við þeim bakinu er úti um þau. Þegar þú ákveður, deyja þau og verða að mold,
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
en þú sendir líka út anda þinn og vekur nýtt líf á jörðinni.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Lof sé Guði að eilífu! Drottinn gleðst yfir verkum sínum!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Þegar hann lítur á jörðina, skelfur hún og eldfjöllin gjósa við snertingu fingra hans.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Ég vil lofsyngja Drottni svo lengi sem ég lifi, vegsama Guð á meðan ég er til!
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Ó, að ljóð þetta mætti gleðja hann, því að Drottinn er gleði mín og fögnuður.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Ó, að misgjörðarmenn hyrfu af jörðinni og að óguðlegir yrðu ekki framar til. En Drottin vil ég vegsama að eilífu! Hallelúja!
