< Példabeszédek 9 >
1 Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
Visdommen har bygget sitt hus, hun har hugget til sine syv stolper.
2 Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
Hun har slaktet sitt slaktefe, blandet sin vin og dekket sitt bord;
3 Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
hun har sendt ut sine piker, hun roper oppe fra byens høider:
4 Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
Den som er enfoldig, han vende sig hit! Til den som er uten forstand, sier hun:
5 Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
Kom, et av mitt brød og drikk av den vin jeg har blandet!
6 Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
Opgi eders uforstand, så skal I leve, og gå bent frem på forstandens vei!
7 A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
Den som refser en spotter, henter sig selv vanære, og den som viser en ugudelig til rette, får skam av det.
8 Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
Vis ikke spotteren til rette, forat han ikke skal hate dig! Vis den vise til rette, så skal han elske dig.
9 Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
Lær den vise, så blir han ennu visere, lær den rettferdige, så går han frem i lærdom.
10 A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
Å frykte Herren er begynnelsen til visdom, og å kjenne den Hellige er forstand.
11 Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
For ved mig skal dine dager bli mange, og leveår skal gis dig i rikt mål.
12 Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
Er du vis, så er du vis til ditt eget gagn, og er du en spotter, skal du alene lide for det.
13 Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
Dårskapen er en kåt kvinne, bare uforstand og uvitenhet.
14 Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
Hun sitter foran døren til sitt hus på en trone på en høide i byen
15 hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
for å rope til dem som går forbi på veien, som vandrer bent frem på sine stier:
16 Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
Den som er enfoldig, han vende sig hit! Til den som er uten forstand, sier hun:
17 Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
Stjålet vann er søtt, og brød som etes i lønndom, smaker herlig.
18 És nem tudja, hogy árnyak vannak ott, az alvilág mélységeiben vannak meghívottjai. (Sheol )
Men han vet ikke at der bor dødningene, at hennes gjester er i dødsrikets dyp. (Sheol )