Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Min sønn, bevar mine ord og gjem mine bud hos dig!
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Bevar mine bud, så skal du leve, bevar min lære som din øiesten!
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Bind dem på dine fingrer, skriv dem på ditt hjertes tavle!
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Si til visdommen: Du er min søster, og kall forstanden din kjenning,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
forat den må bevare dig fra annen manns hustru, fra fremmede kvinner, som taler glatte ord.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
For jeg så engang ut av vinduet på mitt hus, gjennem mitt gitter,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
og da så jeg blandt de uerfarne, jeg blev var blandt de unge en uforstandig gutt,
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
som gikk forbi på gaten ved hennes hjørne og gikk frem på veien til hennes hus,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
i skumringen, da dagen var til ende, i dyp natt og mørke.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
Da kom en kvinne ham i møte i en skjøges klær og med svikefullt hjerte.
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
Vill er hun og kåt; hennes føtter er ikke i ro i hennes hus.
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
Snart er hun på gater, snart på torver, og ved hvert hjørne lurer hun.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
Og hun tok fatt på ham og kysset ham, og med frekt åsyn sa hun til ham:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
Takkoffer skulde jeg bære frem, og idag har jeg innfridd mine løfter;
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
derfor gikk jeg ut for å møte dig, for å søke dig op, og jeg fant dig.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Jeg har bredt tepper over min seng, brokete tepper av egyptisk garn.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
Jeg har strødd mitt leie med myrra, aloë og kanel.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Kom, la oss beruse oss i kjærlighet inntil morgenen, fryde oss i elskov!
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
For min mann er ikke hjemme, han er reist langt bort;
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
pengepungen tok han med sig, først ved fullmåne kommer han hjem.
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Hun fikk lokket ham ved sin sterke overtalelse, ved sine glatte leber forførte hun ham.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
Han følger henne straks, lik en okse som går til slakterbenken, som i fotjern, hvormed dåren tuktes,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
inntil pilen kløver hans lever - likesom fuglen haster til snaren og ikke vet at det gjelder dens liv.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Så hør nu på mig, barn, og akt på min munns ord!
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
La ikke ditt hjerte vende sig til hennes veier, forvill dig ikke inn på hennes stier!
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
For mange som har fått ulivssår, har hun fellet, og mangfoldige er de hun har slått ihjel;
