Példabeszédek 5
1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
Poikani, kuuntele minun viisauttani, kallista korvasi minun taidolleni
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
ottaaksesi vaarin taidollisuudesta, ja huulesi säilyttäkööt tiedon.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
Sillä hunajaa tiukkuvat vieraan vaimon huulet, hänen suunsa on öljyä liukkaampi.
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Mutta lopulta hän on karvas kuin koiruoho, terävä kuin kaksiteräinen miekka.
Hänen jalkansa kulkevat alas kuolemaan, tuonelaan vetävät hänen askeleensa. (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
Ei käy hän elämän tasaista polkua, hänen tiensä horjuvat hänen huomaamattaan.
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Niinpä, lapset, kuulkaa minua, älkää väistykö minun suuni sanoista.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Pidä tiesi kaukana tuollaisesta äläkä lähesty hänen majansa ovea,
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
ettet antaisi muille kunniaasi etkä vuosiasi armottomalle,
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
ettei sinun tavarasi ravitsisi vieraita, sinun vaivannäkösi joutuisi toisen taloon
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
ja ettet lopulta päätyisi huokailemaan ruumiisi ja lihasi riutuessa
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
ja sanomaan: "Miksi minä kuritusta vihasin ja sydämeni halveksui nuhdetta?
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
Miksi en kuullut neuvojaini ääntä, kallistanut korvaani opettajilleni?
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
Olin joutua kokonaan turmion omaksi keskellä seurakunnan ja kansankokouksen."
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Juo vettä omasta säiliöstäsi, sitä, mikä omasta kaivostasi juoksee.
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Vuotaisivatko sinun lähteesi kadulle, toreille sinun vesiojasi!
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Olkoot ne sinun omasi yksin, älkööt vierasten sinun ohessasi.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Olkoon sinun lähteesi siunattu, ja iloitse nuoruutesi vaimosta.
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
Armas peura, suloinen vuorikauris-hänen rintansa sinua aina riemulla ravitkoot, hurmautuos alati hänen rakkaudestaan.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
Miksi, poikani, hurmautuisit irstaaseen naiseen ja syleilisit vieraan vaimon povea?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
Sillä Herran silmien edessä ovat miehen tiet, ja hän tutkii kaikki hänen polkunsa.
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
Jumalattoman vangitsevat hänen rikoksensa, ja hän tarttuu oman syntinsä pauloihin.
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
Kurittomuuteensa hän kuolee ja suistuu harhaan suuressa hulluudessaan.
