Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Poikani, noudata minun sanojani ja kätke mieleesi minun käskyni.
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Noudata minun käskyjäni, niin saat elää, säilytä opetukseni kuin silmäteräsi.
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Sido ne kiinni sormiisi, kirjoita ne sydämesi tauluun.
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Sano viisaudelle: "Sinä olet sisareni", kutsu ymmärrystä sukulaiseksi,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
että varjeltuisit irstaalta naiselta, vieraalta vaimolta, joka sanoillansa liehakoitsee.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
Sillä minä katselin taloni ikkunasta ristikon läpi,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
ja minä näin yksinkertaisten joukossa, havaitsin poikain seassa nuorukaisen, joka oli mieltä vailla.
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
Hän kulki katua erään naisen kulmaukseen ja asteli hänen majaansa päin
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
päivän illaksi hämärtyessä, yön aikana, pimeässä.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
Ja katso, nainen tulee häntä vastaan, porton puvussa, kavala sydämeltä.
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
Hän on levoton ja hillitön, eivät pysy hänen jalkansa kotona;
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
milloin hän on kadulla, milloin toreilla, ja väijyy joka kulmassa.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
Hän tarttui nuorukaiseen, suuteli häntä ja julkeasti katsoen sanoi hänelle:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
"Minun oli uhrattava yhteysuhri, tänä päivänä olen täyttänyt lupaukseni.
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
Sentähden läksin ulos sinua vastaan, etsiäkseni sinua, ja olen sinut löytänyt.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Olen leposijalleni peitteitä levittänyt, kirjavaa Egyptin liinavaatetta.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
Vuoteeseeni olen pirskoitellut mirhaa, aloeta ja kanelia.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Tule, nauttikaamme lemmestä aamuun asti, riemuitkaamme rakkaudesta.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
Sillä mieheni ei ole kotona, hän meni matkalle kauas.
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
Rahakukkaron hän otti mukaansa ja tulee kotiin vasta täydenkuun päiväksi."
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Hän taivutti hänet paljolla houkuttelullaan, vietteli liukkailla huulillansa:
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
kkiä hän lähti hänen jälkeensä, niinkuin härkä menee teuraaksi, niinkuin hullu jalkaraudoissa kuritettavaksi,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
niinkuin lintu kiiruhtaa paulaan; eikä tiennyt, että oli henkeänsä kaupalla, kunnes nuoli lävisti hänen maksansa.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Sentähden, poikani, kuulkaa minua, kuunnelkaa minun suuni sanoja.
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Älköön poiketko sydämesi tuon naisen teille, älä eksy hänen poluillensa.
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
Sillä paljon on surmattuja, hänen kaatamiaan, lukuisasti niitä, jotka hän on kaikki tappanut.
