Példabeszédek 29
1 A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.
Hvo Nakken gør stiv, skønt revset tit, han knuses brat uden Lægedom.
2 Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.
Er der mange retfærdige, glædes Folket, men råder de gudløse, sukker Folket.
3 Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.
Hvo Visdom elsker, glæder sin Fader, hvo Skøger omgås, bortødsler Gods.
4 A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.
Kongen grundfæster Landet med Ret, en Udsuger lægger det øde.
5 Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.
Mand, der smigrer sin Næste, breder et Net for hans Fod.
6 Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.
I sin Brøde hildes den onde, den retfærdige jubler af Glæde.
7 Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.
Den retfærdige kender de ringes Retssag; den gudløse skønner intet.
8 A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.
Spottere ophidser Byen, men Vismænd, de stiller Vrede.
9 Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.
Går Vismand i Rette med Dåre, vredes og ler han, alt preller af.
10 A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.
De blodtørstige hader lydefri Mand, de retsindige tager sig af ham.
11 Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.
En Tåbe slipper al sin Voldsomhed løs, Vismand stiller den omsider.
12 Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.
En Fyrste, som lytter til Løgnetale, får lufter gudløse Tjenere.
13 Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.
Fattigmand og Blodsuger mødes, HERREN giver begges Øjne Glans.
14 Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.
En Konge, der dømmer de ringe med Ret, hans Trone står fast evindelig.
15 Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.
Ris og Revselse, det giver Visdom, uvorn Dreng gør sin Moder Skam.
16 Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.
Bliver mange gudløse tiltager Synd; retfærdige ser med Fryd deres Fald.
17 Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.
Tugt din Søn, så kvæger han dig og bringer din Sjæl, hvad der smager.
18 Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!
Uden Syner forvildes et Folk; salig den, der vogter på Loven.
19 Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.
Med Ord lader Træl sig ikke tugte, han fatter dem vel, men adlyder ikke.
20 Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
Ser du en Mand, der er hastig til Tale, for en Tåbe er der snarere Håb end for ham.
21 Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
Forvænner man sin Træl fra ung, vil han til sidst være Herre.
22 Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
Hidsig Mand vækker Strid, vredladen Mand gør megen Synd.
23 Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
Et Menneskes Hovmod ydmyger ham, den ydmyge opnår Ære.
24 Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
Hæleren hader sit Liv, han hører Forbandelsen, men melder intet.
25 Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
Frygt for Mennesker leder i Snare, men den, der stoler på HERREN, er bjærget.
26 Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
Mange søger en Fyrstes Gunst; Mands Ret er dog fra HERREN.
27 Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.
Urettens Mand er retfærdiges Gru, hvo redeligt vandrer, gudløses Gru.
