Példabeszédek 14

1 Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.

Mandranjy ty akiba’e ty rakemba mahihitse, fe arotsa’ ty minè an-taña’e ty aze.

2 Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.

Mañeveñe am’ Iehovà ty mañavelo an-kahiti’e, fe manirika aze ty mengok’ amo lala’eo.

3 Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,

Am-bava’ i dagola ty kobay ho an-dambosi’e, fe mañaro ty mahihitse o fivimbi’eo.

4 Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.

Ie tsy eo añombe, koake ty riha’e; Toe mahavokatse ty haozaran’ añombe.

5 Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.

Tsy mandañitse ty mpitalily migahiñe, fe mikofòke habodiake ty mpitarom-bande.

6 Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.

Mipay hihitse ty mpanivetive fa tsy mahatrea, fe mora ami’ty mahafohiñe ty hitendreke hilala.

7 Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,

Mihankaña ami’ty fiatrefañe i minèñey, fa tsy ho oni’o eo ty soñy mahilala.

8 Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.

Ty hihi’ i mahilalay: le t’ie mahatsikarake ty lia’e, fe hakalitahañe ty hagegean-dagola.

9 Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.

Sirikae’ ty minèñe ty fisolohoañe, fe amo vañoñeo ty fiharoan-drehake.

10 A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.

Fohi’ ty troke ty hafaim-piai’e, vaho tsy itraofa’ ty ambahiny ty firebeha’e.

11 A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.

Harotsake ty akiba’ i rati-tserekey, fe hiraorao ty kivoho’ o vañoñeo.

12 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.

Eo ty làlañe atao’ ondaty ho vantañe, f’ie migodañe mb’an-kavilasy ao.

13 Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.

Mikoretse ty arofo ndra t’ie miankahake, vaho migadoñ’ an-kontoke ty rebeke.

14 Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.

Atsake o sata’eo ty midisa-voly, fe mahaeneñe t’indaty soa i azey.

15 Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.

Kila iantofa’ ty seretse, fe tsakorè’ ty hendre o lia’eo.

16 A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.

Mihilotse ty mahihitse vaho iholiara’e ty raty, fe mijikajika naho mitsidaredare ty dagola.

17 A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.

Manao raha tsi-roe-tafa-toe ty mora boseke, vaho tsambolitioheñe ty mikinia.

18 Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.

Mandova hagegeañe ty seretse, fe sabakaen-kilala ty hendre.

19 Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.

Hidrakadrakak’ anatrefa’ ty soa ty raty, naho an-dalambei’ o vantañeo ty tsereheñe.

20 Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.

Heje’ ty rañe’e i rarakey, fe maro ty mikoko i mpañalealey.

21 A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.

Aman-tahiñe ty manirìka ondaty, haha ka ty matarike amo poi’eo.

22 Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.

Tsy hidridrike hao ty mpikilily? Fe fiferenaiñañe naho hatò ro amo misafiry hasoao.

23 Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.

Amam-bokatse ze hene fitoloñañe, fe mahararake ty soñy mikofofoake.

24 A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.

Sabaka’ o mahihitseo ty vara’e; fe hagegeañe ty hanè’ o dagolao.

25 Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.

Mpañaha aiñe ty mpitaroñe mahity, fe mpikitro-draha ty mikofò-bande.

26 Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.

Fañarovañe fatratse ty fañeveñañe am’ Iehovà, vaho amam-pipalirañe o ana’eo.

27 Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.

Havelo ­migoangoañe ty fañeveñañe am’ Iehovà, toe fampiariañe o fandri-kakoromahañeo.

28 Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.

Enge’ i mpanjakay ty borizañe maro; ampoheke ka ty ana-donake tsy ama’ ondaty.

29 A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.

Àmpon-kilala ty malaon-kaviñerañe; fe mpañonjo hagegeañe ty mora boseke.

30 A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.

Mahavelon-tsandriñe ty arofo hendre, fe mahavoroke taolañe ty farahy.

31 A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.

Mitera i Andrianamboatse aze ty mamorekeke o rarakeo, fe miasy Aze ty mitretre mahatra.

32 Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.

Arotsa’ ty fandilara’e ty rati-tsereke, fe am-pitsalohañe ty vañoñe te mivetrake.

33 Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.

Mimoneñe añ’arofo’ i mahilalay ty hihitse, fe abentabenta’ o dagolao ty antrok’ ao.

34 Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.

Mañonjom-pifeheañe ty havañonañe, fe mañìnje o borizañeo ty hakeo.

35 A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.

Osihe’ ty mpanjaka ty mpitoroñe mitoloñe an-kihitse, fe atretrè’e an-kaviñerañe ty manao hasalarañe.