Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Sabo-Pionjonañe Ie mampoly ty fandrohiza’ i Tsiône t’Iehovà; le hanahake te mañinofy tikañe.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Hitsitsihe’ ty hehe o falien-tikañeo, naho ty rebeke o famelen-tikañeo; vaho hisaontsieñe amo fifeheañeo ty hoe: Nanao raha jabajaba ho a iareo t’Iehovà.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Eka, nitolora’Iehovà raha ra’elahy, lifo-kaehake tikañe.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Afotero ty haondevo’ay ry Iehovà, manahake o torahañe atimo añeo.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Hitoly sabo an-kaehake o mitongy an-drano-pihaino!

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Ty minday tabiry ho tongiseñe am-pirovetañe ro hibalik’ an-drebeke hanese o fitoboroña’eo.