Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
et respondens Iob ait
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
vere scio quod ita sit et quod non iustificetur homo conpositus Deo
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
si voluerit contendere cum eo non poterit ei respondere unum pro mille
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
sapiens corde est et fortis robore quis restitit ei et pacem habuit
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
qui transtulit montes et nescierunt hii quos subvertit in furore suo
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
qui commovet terram de loco suo et columnae eius concutiuntur
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
qui praecipit soli et non oritur et stellas claudit quasi sub signaculo
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
qui facit magna et inconprehensibilia et mirabilia quorum non est numerus
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
si venerit ad me non videbo si abierit non intellegam eum
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
si repente interroget quis respondebit ei vel quis dicere potest cur facis
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Deus cuius resistere irae nemo potest et sub quo curvantur qui portant orbem
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
quantus ergo sum ego qui respondeam ei et loquar verbis meis cum eo
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
qui etiam si habuero quippiam iustum non respondebo sed meum iudicem deprecabor
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
et cum invocantem exaudierit me non credo quod audierit vocem meam
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
in turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
si fortitudo quaeritur robustissimus est si aequitas iudicii nemo pro me audet testimonium dicere
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
si iustificare me voluero os meum condemnabit me si innocentem ostendere pravum me conprobabit
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
etiam si simplex fuero hoc ipsum ignorabit anima mea et taedebit me vitae meae
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
unum est quod locutus sum et innocentem et impium ipse consumit
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
si flagellat occidat semel et non de poenis innocentum rideat
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
terra data est in manu impii vultum iudicum eius operit quod si non ille est quis ergo est
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
dies mei velociores fuerunt cursore fugerunt et non viderunt bonum
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
pertransierunt quasi naves poma portantes sicut aquila volans ad escam
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
cum dixero nequaquam ita loquar commuto faciem meam et dolore torqueor
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
verebar omnia opera mea sciens quod non parceres delinquenti
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
si autem et sic impius sum quare frustra laboravi
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
si lotus fuero quasi aquis nivis et fulserint velut mundissimae manus meae
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
tamen sordibus intingues me et abominabuntur me vestimenta mea
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
neque enim viro qui similis mei est respondebo nec qui mecum in iudicio ex aequo possit audiri
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
auferat a me virgam suam et pavor eius non me terreat
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
loquar et non timebo eum neque enim possum metuens respondere
